BALÁZS PÉTER (1919-2003)
Tanulmányait katonaként Marosvásárhelyen Bordi Andrásnál, Kolozsváron
Szolnay Sándornál és Szervátius Jenőnél, majd Nagybányán Ziffer Sándornál
folytatta. 1948-1951. között végezte el a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolát.
Balázs Péter sajátos, egyéni stílusát Szolnay Sándor, visszafogott
színvilágából a tiszta színek, lazúros felvonultatásából és Ziffer Sándor
nagybányai konstruktivizmusából menti. Témái Kalotaszeg, Erdély várai, városai.
Hihetetlen tehetséggel tudott rajzolni, rajzos dokumentumai az Igazság, Világosság és
az Utunk folyóiratokban jelentek meg. Magángyűjteményekben, a család tulajdonában
találhatók meg képei.
BRÓSZ IRMA (1911-1976)
A kolozsvári Belle Arte tanulójaként végzett, 1931-1935-ben Nagybányán a
Szépművészeti Iskolában Mikola András és Krizsán János a mestere. A Barabás
Miklós Céh fiataljai között 1939-ben mutatkozik be a régi Korcsolyapavilon emeleti
kiállítótermében. Kedvenc technikája a pasztell. Szereti a nyárádmenti tájat az
erdélyi lankás dombokat, a jól szerkesztett csendéleteket. Mindenféle izmusoknak
ellenállt, csak azt festette, ami szívéből fakad.
FÜLÖP ANTAL ANDOR (1908-1979)
Tanulmányait a „Belle Arte” Szépművészeti Iskolában kezdte. Mestere
Szolnay Sándor Párizsból hozza haza a posztimpresszionista Cézanne-i konstruktív
szemléletet. 1929-30-ig Rómában tanul, örökre nyomot hagy művészetében a
reneszánsz Boticelli fenséges művészete. A középkor, a századvég határa az ő
művészetén keresztül egyesül az erdélyi népművészet tisztaságát sugárzó
erőivel. Fülöp Antal Andor az önarcképek és virágok festője, de ezek a virágok a
legtökéletesebb konstrukcióba szerkesztettek, szépségükkel, filozófiai gondolatokat
sugallnak. A galéria gyűjteményében lévő képek a ’40-es évektől adnak számot az
életműről.
INCZE JÁNOS DÉS (1912-1999)
A szatmárnémeti gimnáziumban Sarkadi Sándor rajztanár, festőművész
tanítványa, 1928-tól a Belle Arte növendéke. 1929-1934. között tanítóképzőt
végez. 1935-től él Désen, nyaranta Nagybányán Ziffer Sándor korrigálja. 1941-től
alakul ki sajátos egyéni stílusa, groteszk világ, amiben él, ezt fejezi ki
hangsúlyos figuráival, a kisváros kedves, naiv utcarészleteivel. Mégis költői.
Szeretni való ez a világ, ahova soha nem süt be a nap, nincs árnyék, csak a meghitt
kisvárosi hangulat. Folyamatosan volt főállása, hol porcelánfestő, hol kántor, hol
tanító, hol tanfelügyelő. Összesen 1600 számozott festménye van, képeit múzeumok,
magángyűjtők féltve őrzött kincsei. Sajátos, egyéni, mindenkitől jól
megkülönböztethető életmű tükre a galériában látható képek sora.
MIKLÓSSY GÁBOR (1912-1998)
A hatéves korában lábain gyermekbénulást szenvedő művész tehetség előbb
Budapesten, majd Bécsben tanul hegedülni, de 1935-ben a képzőművészetet választja
Rudnay Gyula tanítványa a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a mesteriskola
növendéke. 1948-ban Nagyváradra, szülővárosába telepedik át, innen hívják meg a
Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festő tanszékének vezetésére. Munkáival
országos pályázatokat nyer, 1954-ben a legismertebb nagyméretű festményéért
(Grivita-i bányász sortűz) Állami Díjban részesítik. 1956-ot követően
határozottan kiáll bebörtönzött tanítványaiért. Folytatója a magyar történelmi
festészetnek, de mindig újat keresve eljut a szürrealizmusig. Átfogóan a Miklóssy
életművet a Takács Galéria mutatja be. Az életképek mellett gazdag a grafikai anyag.
MOHY (MUHY) SÁNDOR (1902-2001)
A matuzsálemi kort megérő festő, Nagybányán tanul 1924-től Thorma János
irányításával. Fölvételt nyer a „Belle Arte” iskolába, itt Papp Sándor,
Ács Ferenc és Ciupe Aurél a mestere. Dés, Felsőbánya után 1948-tól a Kolozsvári
Képzőművészeti festészeti tanszéknek tanára. Munkásságába ötvözi a modern
törekvéseket, a kubisztikus rend sajátos érzelmekkel gazdagon átitatott
hagyománnyal. A formák mértani jellege mindig lírai színvilággal, érzékenységgel
mutatkozik meg előttünk. A Mohy életmű kiemelkedő reprezentatív darabjai látható a
galériában.
SZOLNAY SÁNDOR (1893-1950)
Kolozsváron Festőiskolát Szervátiusz Jenő szobrászművésszel közösen
1933-ban nyitja meg. Szolnay Sándor a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanul,
1913-1914-ben Réti István növendéke, a katonai szolgálat, hadifogság után, 1919-ben
súlyos betegen tér haza. Tanul Nagybányán Rétinél, Thorma Jánosnál. Barátságot
köt Szőnyi Istvánnal, a Zsögödi Nagy Imrével. 1930-ban Kós Károllyal közösen
megalakítja a Barabás Miklós Céhet. Festészetének meghatározó eleme a nagybányai
festőiskola, a sötét, mély tónusú színei, kivilágosodnak. Szolnay
tanítványaitól megköveteli, hogy a kép ne legyen „a természet szolgai
másolata, hanem érzések és hangulatok tükre, a lélek kivetítésének
eszköze.” Szolnay expresszív realizmusa a posztimpresszionizmus transzilván –
földszagú, szerkesztett, anyagszerű – változata. Hasonló mélységű, mint Zögödi
Nagy Imre, vagy Nagy István munkássága. Képeit a magyar időkben (1940-1944. között)
Budapesten is megismeri a nagyközönség, hét alkalommal volt kiállítása. Festményei
a Nemzeti Galériában és számos Erdélyi Múzeumban láthatók. A Tukán Galéria
gyűjteményében láthatunk rajzokat, akvarelleket is.
A Takács
Galéria további alkotói:
AQRICOLA LÍDIA
(1914-1994)
Nagybányai életét meghatározta a nyüzsgő festőtelep megismerése. mesterei
Krizsán János és Mikola András, majd a „rebellis fiatalok” kizárását
követően Ziffer Sándor. Erőteljes, egyéni színvilága a legjobb nagybányai
hagyományokon nyugszik.
AUREL CIUPE (1900-1988)
A nagybányai festőiskolán a Párizsi Julián Akadémián a bukaresti és
jászvásári Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Tanár volt az 1932-ben
megalakult marosvásárhelyi Városi Festőiskolában. A kolozsvári Képzőművészeti
Főiskola tanáraként számos neves erdélyi magyar képzőművész tanítómestere volt.
Rektora volt a kolozsvári főiskolának, elnöke a képzőművészek szövetségének.
Festészetére nagy hatással volt Nagybánya, párizsi élményei a posztimpresszionista
művészet tanulságai. 1924-ben Rómában készült műve a kifinomult szín és
formakultúráról tanúskodik.
BALLA JÓZSEF (1910-1991)
1943-44-ben a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István
tanítványa, majd a nagybányai művésztelepen tanult, dolgozott élete végéig. A
nagybányai hagyományokat tisztelő, de azt meghaladó egyéni stílusú alkotó.
BARABÁS ISTVÁN (1914-1994)
Művészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Városi Festőiskolában kezdte, ahol
Dubay Gerő és Aurel Ciupe voltak tanárai. 1933-36. között a nagybányai
művésztelepen Krizsán János és Mikola András korrektúráján tanul. Tanára volt a
marosvásárhelyi Képzőművészeti Iskolának és a kolozsvári Képzőművészeti
Főiskolának. Impresszionista műveivel a jellegzetes erdélyi tájat és a kitűnően
jellemzett ember típusokat ábrázolja.
BORDI ANDRÁS (1905-1989)
Tehetségét Gulyás Károly fedezte fel 1925. és 1931. között a budapesti
Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa, közben 1927-28-ban Párizsban
a Julian Akadémián tanul. 1940-től tanított a marosvásárhelyi festőiskolán, a
városi képtár igazgatója. Erdélyben a legelismertebb akvarellfestő. Kiváló
művészpedagógus és művészetszervező, munkássága meghatározta Marosvásárhely
művelődési életét. Erőteljes, gazdag színvilágú festészete nem távolodott el az
impresszionizmus gyökereitől.
CSIKOS ANTÓNIA, KRIZSÁN JÁNOSNÉ (1887-1987)
A száz évet megért kiváló festőnő Bosznaynál, Deák-Ébnernél tanult.
Később Nagybányán Thorma, Réti, Ferenczy és Iványi volt a mestere. 1920-ban
férjével együtt utazik Párizsba. Gazdag, izgalmas, érdekes munkásságára jellemző
az önállóság, nem vette át az iskolavezető férjének stílusát.
GALLASZ NÁNDOR, FERDINAND GALLAS (1893-1949)
Budapesten, Moszkvában és Németországban tanul. 1921-ben költözik vissza
Temesvárra, itt él és alkot. Műveit áthatja a kubisztikus törekvés,
szobrászatának jelentőségét napjainkban ismerik, fedezik fel.
GRÓF TELEKI RALPH (1890-1982)
A Munkácsy tanítvány édesanyja Teleki Bella festőművész ösztönzi a
művészi pályára. Párizsban, Bécsben, majd 1922-23-ban Nagybányán tanul, dolgozik
Thorma és Réti tanítványaként. Közben Budapesten Olgyai Viktor irányításával
készül grafikusnak. 1934-ig dolgozik Erdélyben, innen Budapestre költözik. Kevés
olajképet festett. Finom tónusú munkái a mesterek sorába emeli.
GULYÁS KÁROLY (1873-1948)
A budapesti mintarajz Iskolában (a Képzőművészeti Főiskola előd
intézményében) 1896-ban szerzett tanári oklevelet. 1898-tól Kisújszálláson, majd
1902-től nyugdíjba vonulásáig, 1935-ig az általa szervezett és alapított
Marosvásárhelyen működő városi festőiskolában tanított. A Teleky-téka
könyvtárosa, a városi galéria vezetője. Kiállításokon nagyon ritkán jelentkezett
festményekkel. Iskolateremtő mester, tehetséggondozó pedagógus, művészettörténeti
szakíró.
INCZE ISTVÁN (1905-1978)
A Belle Arte tanulója 1930-1933. között, mestere Aurel Ciupe, 1935-től a
bukaresti Szépművészeti Főiskolán képezte magát. Tanár a marosvásárhelyi
líceumban, tagja a Barabás Miklós Céhnek. Egyetlen párizsi útja örök életére
meghatározza művészetét, Van Gogh ecsetjárása, színvilága olyan mély hatást
gyakorol rá, hogy a posztimpresszionizmus szemlélet elkötelezettje lesz. székely
falusi házak, a nyaranta Nagybányán festett képei az Arle-i hangulatot idézik fel
számunkra. Köz- és magángyűjteményekben, a család tulajdonában találhatók
munkái.
IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867-1940)
Nagybányai művésztelep alapító mestere, tanára. Mozgalmas korának minden
stílusirányzatát ismerte, fölhasználta saját egyedi stílusa megteremtéséhez.
Kortársai közül Ferenczy Károly, Csók István és Hollósy Simon állt közel hozzá.
1909-ben vállalta el a Kecskeméti Művésztelep vezetését.
JÓZSA NEMES IRÉN (1918-2003)
Tanulmányait a marosvásárhelyi Városi Festőiskolában végezte, mestere Bordi
András és Aurél Ciupe. 1939-től kiállító művész. Festett realista-naturalista és
expresszionista műveket. Marosvásárhelyen találta meg sajátos egyéni
későnagybányai stílusát. A nők, az asszonyok élete az ő festői világa, a konyha,
a ház, a kert. Nagy szeretettel ábrázolja a székely nép mindennapi életét, az
egyedi és sajátos tájat. Nyolcvanadik születésnapja alkalmával Marosvásárhelyen,
Szovátán, Százhalombattán, Martonvásáron önálló tárlaton mutattuk be munkáit.
KUSZTOS ENDRE (1925-)
A közgazdasági főiskolát követően László Gyula műtörténész és Gy.
Szabó Béla grafikusművész ösztönzésére 1949-ben beiratkozik a kolozsvári
Képzőművészeti Főiskolára, ahol Miklossy Gábor növendéke. Tanulmányutat tesz
külföldön. Állandóan ingázik kolozsvári műterme, szovátai lakása és csókfalvai
képtára között. 1972-ben a budapesti Magyar Nemzeti Galériában mutatta be
munkásságát. Szikár szénrajzai a természet egy részletének látványából
indulnak ki, de gondolatok, érzelmek expresszív erejű megfogalmazásai. A Nagy István
által megkezdett utat folytatja oly módon, hogy minden grafikája, szénrajza
„festmény”: gyökerek, tört ágak között látjuk a vészterhes világot, az
egyéni családi tragédiákat, vagy az újjászületés örömét. 15 képe a Nemzeti
Galéria gyűjtemény része.
KUTI DÉNES (1952-)
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Könnyed
vízfestményei mellett megrázóak a szürrealisztikus hatású olajképei. Szovátán
él, több alkalommal volt Százhalombattán kiállítása. Lehetetlen ideákat
kényszerít a mezőre, szőnyegként gyűri meg annak felületét.
MAGYAR MANHEIMMER GUSZTÁV (1859-1937)
Budapesten, Bécsben, Münchenben főiskolákon, akadémián tanul. Tagja Benczúr
mesteriskolájának, díjakat nyert. A 90-es évek végén fest Nagybányán, a
művésztelepen.
NAGY IMRE (1893-1976)
A budapesti Rajztanárképzőn, a szolnoki művésztelepen, majd a budapesti
Képzőművészeti Főiskolán tanul, mestere Olgyai Viktor. 1924-ben költözött haza
Erdélybe. Néhány évig dolgozott a nagybányai művésztelepen. Balladái,
tömörségű alkotásai, festményei, a grafikai, fametszetei kiemelték az erdélyi
képzőművészek köréből. Ma legismertebb festők egyike Erdélyben. Képtára van
Zsögödön és Marosvásárhelyen.
NAGY OSZKÁR (1893-1965)
Festészetében megtestesíti Nagybányát, a bányászvárost, annak környékét.
Megismételhetetlen egyéni stílusa egész életművét átfogja. Egyedi ecsetjárása,
színvilága a legnagyobb mesterek közé emeli. Tanult Budapesten 1914-15-ben, majd olasz
frontszolgálat után a 20-as évektől mindvégig Nagybányán alkot.
NAGY PÁL (1929-1979)
Először BordI András tanfolyamára járt Marosvásárhelyen a Városi
Festőiskolában. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolát elvégezve
Marosvásárhelyen vállalt rajztanári állást a Művészeti Líceumban. Kísérletező
művészként „végigzongorázta” a XX. századi irányzatokat. Utolsó éveiben
repedezett, kiszikkadt földet, vagy idős, megtört arcú portrékat készített. Az
1977-ben készített műve a magára hagyott idős asszony, nem csak az elárvuló falu,
de Erdély reménytelen helyzetét is kifejezi.
P. KOVÁCS FERENC (1911-1983)
Thorma támogatásával kezdi Nagybányán a művészpályát, a szabadiskolán és
Budapesten, a főiskolán tanul. Szinnyei Merse díjat nyer 1930-ban. Nagybánya és
Erdély kimagasló festője.
PAÁL ALBERT (1895-1968)
Nagybátyja Paál László nyomdokaiba lép, Bécsben és Párizsban tanul, majd
Nagybányán dolgozik 1921-ig. Szülővárosában megbecsült festő, tanár. A
naturalizmusa felülemelkedő, expresszív hatású tájképei mestermunkák.
PÁLL LAJOS (1938-)
Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban kezdte Nagy Pál
és Bordi András irányításával, majd a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán
Kádár Tibor és Mohi Sándor volt tanára. Alapszínekre egyszerűsített, expresszív
realista képkrónikát vezet Korondról és környékéről. A székely ember sorsát
mutatja fel oly módon, hogy mindig otthon van szülőfalujában. Szűkszavúan és
drámaian, jól felismerhetően fejezi ki magát a festészetben, és másik általa magas
szinten művelt elfoglaltságában, az irodalomban, költészetben. Műterme a szülőház
nagyszobája, – ahol világra jött – Erdély pezsgő szellemi életének egyik
központja.
PAPP SÁNDOR (ALEXANDRU PAPP 1868-1937)
Budapesten és Párizsban tanult, majd a budapesti iparművészeti iskola tanára.
innen hívják haza, Kolozsvárra 1922-ben, hogy szervezze és hozza létre a Belle Arte-t
a főiskola jellegű Szépművészeti Iskolát. Ács Ferenccel közösen előkészítő
kurzusokat szerveznek, szabad iskolát tartanak fenn mindaddig, míg 1925-ben hivatalosan
is megindulhat a Szépművészeti Iskola. Az iskola tanára és igazgatója. Az iskola
1933-ban a gazdasági válság miatt, Kolozsváron megszűnik, és Temesvárra költözik,
Papp Sándor követi az iskolát, majd újra Kolozsváron folytatja munkásságát.
Magyarországon, Pannonhalmán a millenniumi emlékmű freskóján látható munkái:
Szent István, Könyves Kálmán, Árpád.
PETRÁS MÁRIA (1957-)
A csángóföldről indult grafikus, keramikus iparművész Brassóban, majd
1995-től Magyarországon, az iparművészeti főiskolán folytat tanulmányokat.
Legújabban üvegplasztikákkal is kísérletezik. Munkásságát meghatározza
szülőhelye gazdag népművészeti hagyománya. A vallási meggyőződésből eredő
munkáin, átüt a hit tisztasága és szépsége. Csángó népdalénekesként is
közismert előadóművész.
PISKOLTI /PISKOLTY/ GÁBOR (1914-1971)
Tanulmányait Désen Szopos Sándor műtermében kezdte. Kolozsváron, a
főiskolán, majd Bukarestben a Képzőművészeti Akadémián képezte magát. Mesterei
Ciupe Aurél, Domul Ladea, Camil Rezsu. Marosvásárhelyre kerülve Bordi Andrással
vállvetve alakította a város művészeti életét. A városi képtár muzeológusa, a
művészeti líceum tanára. Pasztellhatású olajfestő technikája az erős kontúrok, a
kompozíció felépítése arra utal, hogy sajátos egyéni hangon építette tovább a
nagybányai és a francia impresszionizmus hagyományait.
SÁNTA CSABA (1964-)
A marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumot elvégezve, tanulmányait a
kolozsvári Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán fejezte be. A
székelyudvarhelyi Művészeti Líceum tanára. Köztéri műalkotások mellett, lírai
természeti, és emberi formákat felidéző, dinamikus kisplasztikákat készít.
Szovátán él és dolgozik.
SZATMÁRI ÁGNES (1932-)
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Miklossy Gábor festőművész volt a
tanára. A főiskolát követően visszakerül szülővárosába, ahol a Városi
Színháznál díszlettervezőként dolgozik. Különleges a Cézann-i
posztimpresszionizmust és a nagybányai hagyományokat egyesítő egyéni hangú
festészete, mely egyéni formát ölt. Százhalombattán, Sopronban rendezett
kiállításainak nagy közönségsikere volt.
SZTELEK NORBERT (1884-1956)
Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd a
gödöllői és a nagybányai művésztelepen képezte magát. Nagybányán telepedett le.
Az egyik legjelentősebb pasztellista, természet ábrázolása utánozhatatlan.
TIBOR ERNŐ (1885-1945)
1904-1905-ben a budapesti Mintarajz Iskolában Zemplényi Tivadar a mestere.
Közeli kapcsolatba került Ady Endrével Nagyváradon. Járt Párizsban, kiállításai
voltak Svéd- Német és Franciaországban. A 20-as években Nagybányán alkot, majd
Olaszországban él. Nagyvárad festője.
VÉSŐ ÁGOSTON (1931-)
Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte,
mestere Mohi Sándor volt. 1956-90. között rajztanárként működött. A nagybányai
hagyományok folytatója és erőteljes megújítója. A látvány elemeket hangsúlyozó
kubisztikusan szerkesztett munkái azt mutatják, hogy a valóság mélységei jobban
felmutathatók egy szigorú következetes rendszerben.
WEITH LÁSZLÓ (1914-1973)
Nagybányán, a művésztelep szabadiskoláján tanult. 1941-től állít ki.
1953-ban feleségül veszi Aqricola Lídiát a kiváló festőnőt. Kori munkáira a
nagybányai hagyománytisztelet jellemző, gazdag színvilága, érzékeny vonalvezetés
jellemző rá.